Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold; Budapest, 1878. február 1. Budapest, 1955. november 12.)[1][2] magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a „Magyar delfin”.
Budapesti szegény zsidó családból származott, édesapja Guttmann Jakab,
édesanyja Löwy Rozália. 1899 októberében egyéves, önkéntes, tiszthelyettes
képző szolgálatra vonult be a 6-os vártüzérekhez.[3] Miután a Műegyetemen
oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott.
1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon. Kezdetben
szecessziós, majd eklektikus, később konstruktív, modern stílusban alkotott.
1908. április 30-án Terézvárosban feleségül vette Blockner Vilmát, Blockner
Izidor és Eisler Regina leányát.[4] Hajós Alfréd sportsikereinek
köszönhetően a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett. A
nyilasuralom idején viszont már bujkálnia kellett. Mégsem elsősorban magán,
hanem a többi zsidó származású sportolón próbált segíteni. Vitéz Halassy
Olivér vízilabdázó és úszó olimpiai bajnok aki házában több zsidó
sportolót bújtatott segített neki ebben.
A Magyar Úszó Egyesület (MÚE) tagjaként (1894–1896) volt egyesületi sportember. Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon (az első újkori olimpián) Athénban a 13 °C-os tengervízben[6][7] megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22,2) vízből indulva , mind pedig az 1200 m-es (18:22,1) hajóról a partra úszva gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét (nem aranyérmét, hiszen akkor még ezüstérem járt a győzteseknek). Sikereit a magyar tempónak nevezett úszóstílusnak köszönhette, ami gyakorlatilag megegyezett a mai gyorsúszó stílussal.[8]1895-ben nem hivatalos Európa-bajnok 100 méter gyorson, „örökös magyar bajnok”.