Bevezető

Juhász Gyula (Élt. 1833 április 4. 1937. április 6.) a 20. század első felében Magyarország egyik legismertebb költője.Szülei Juhász Illés és, Kálló Antal leánya, Kálló Matilda gyermeke.

Élete

Tanulmányai:

1893–1902 között a szegedi piarista gimnázium tanulója volt. 1903–1906-ban a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója volt.

Legszebb versei

1. Megint tavasz...
2. Altató
3. Még valamit...
4. Esők után
5. Szerelem
6. Annának
7. Költők
8. Régi nyári éj
9. Haladék
10. Utolsó vers

Szerelmi élete

1908-1911-ben Nagyváradon ismerte meg Sárvári Anna színész nőt akibe reménytelenül szerelmes lett. Első Anna-verse 1908. október 25-én jelent meg.

Anna örök

Költészete:

Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt. Az impresszionista hangulatlíra művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett Édent jelentette neki.

Képek