Balassi Bálint

Tartalomjegyzék

Bevezető

Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom–Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő, törökverő nemes. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa

kép
Született 1554. okt. 20.
Elhunyt 1594. máj. 30. (39 évesen)
Állampolgárság magyar
Szülei Balassi János
Foglalkozása költő, fordító, író

Élete

Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja gyarmati Balassa János (főispán) (Balassa Menyhért báró és Balassa Imre erdélyi vajda testvére), aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna (fl. 1573). Az anyai nagyszülei szülei lecskei Sulyok Balázs (fl. 1521–1542), királyi főkamarás, földbirtokos és gersei Pethő Erzsébet voltak. Balassa Jánosné Sulyok Anna Dobó István és Bocskai György sógornője. A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Felmenői között apai nagyanyja Perényi Orsolya, Perényi István leánya, Perényi Péter koronaőr és erdélyi vajda nagynénje. A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.

Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. 1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott.

Haláláról több egykorú feljegyzés maradt fenn, amelyekben – a közvélekedéssel szemben – NEM ágyúgolyóról, hanem puskagolyóról esik szó. (Az ágyúgolyó/puskagolyó "vita" oka az is lehet, hogy a várháborúk korának egyik legnépszerűbb lőfegyvere a szakállas puska, amit mérete miatt sokan ágyúnak is neveztek, lövése okozhatta a sérülést. Nagysúlyú 15–20 kg-os, várfalra támasztott, nagy kaliberű—20–25 mm—fegyverről van szó.)

Művei

Témái:

Korszakai:

Balassi, a verselés megújítója – a Balassi-strófa

A Balassi-strófa három sorból szerkesztett versszak, minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak külső, hanem a mélyebb, belső kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg. Példa: három sor Balassi Bálint az ő szerelmének örök és maradandó voltáról című verséből: A sorok szótagszáma 6–6-7, rímképletük: a-a-b, c-c-b, d-d-b.

Anna versek

Az Anna-versek még „szárnypróbálgatások”, melyek a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Témájuk: a lírai én reménytelenül imádja a kegyetlen, tökéletes szépségű hölgyet. Verseinek nagy része fordítás; nem szóról szóra, hanem a választott mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. (Az író eredetiségének igényét még a reneszánsz sem ismerte.)

Júlia-versek

Balassi szerelmi lírája akkor emelkedett a művelt reneszánsz költészet szintjére, amikor a humanista újlatin költészettel közvetlenül találkozott: több, Párizsban kiadott kötet nagyon jelentős – Michael Marullus, Hieronimus Angerianus és Janus Secundus művei. Szerelmeit is ezáltal nevezte el: Júliának Secundus, Céliának Angerianus nyomán. A Júlia-versek formai, hangulati-tartalmi elemeikben egységesebbek, itt a költő már megtalálta saját hangját, egyéni stílusát, formáit.
Júlia-ciklus költeményei:

Célia-versek

A Célia-ciklus költeményei: